Tündérek

Tegnap előtt délután, sétálgattam éppen,
mentem-mentem, mendegéltem a gyönyörű szép réten.
Meg-meg álltam csodálni, a meseszép tájat,
Ritkán látni ilyen varázslatos fákat.
Ahogyan ott lépkedek egyre jobban előre,
odaérek lassan egy hatalmas nagy mezőre.
Lenyűgöző ami akkor elém tárul,
tündérek táncolnak, szemem csak bámul.
Kedves, lágy ének melyet dalolnak nekem,
táncukat látva lábam egyre jobban remeg.
Figyelnek engem, miközben ott állok,
integetnek felém, járjak én is táncot.
Félelmemben lassan elindultam feléjük,
egyre jobban csalogatott zenéjük.
Odaértem, csatlakoztam, táncoltam velük,
már félelem nélkül fogtam meg a kezük.
Egyszer csak furcsa érzés önti el szívem,
közben ők pompáztak mindenféle színben.
Lábam a talajtól emelkedni kezdett,
bennem mind ez új érzéseket ébresztett.
Egyre magasabbra merészkedtem velük,
szinte megnyugtató volt a tekintetük.
Már felhők felett szálltunk, csak repültünk feljebb,
azt gondoltam most már jó lenne azért lejjebb.
Hívogattak magukkal, menjek velük haza,
éldegéljek tündérként, legyek én is laza.
Mielőtt dönthettem különös zaj csendült,
erős sípszó, mely monotonul zendült.
Lassan magamhoz tértem, nem zajt hallok éppen,
az ébresztőóra zengi ideje a valóságba lépnem.
Leállítom az órát, még kicsit a tündéreken csodálkoztam,
de azért még is jó, hogy csak álmodtam.

2014. 05. 01.