Egy kicsit elkalandoztam... :)

Párban szép az élet

Erdő mélyén, zöld tisztáson, kicsi kunyhó álldogál,
kunyhó felett, dalolgatva, kicsiny madár szálldogál.
A nyári napsugár melege simogatja szárnyát,
azért köröz a kunyhó felett, mert elvesztette párját.
Szomorú énekét hallgatják a magas fák, és bokrok,
párja nélkül egyedül, ő nem igazán boldog.
Tisztás mellett nem messze folyik egy kis patak,
még a patakban is párosával úszkálnak a halak.
Ezüst pikkelyükön a fények csillogva játszanak,
a vízben pajkosan ugrálva boldognak látsszanak.
Csak a kismadár, szomorú, egyedül érzi magát,
még hangosabban hallatja az erdővel a dalát.
Egy fülesbagoly repült a patakhoz, éppen inni készül,
kis madarunk a bagolytól egy kicsit meg is rémül.
Öreg, tudálékos, de értelmes látni ezt nagyon rajta,
de minden bagoly ilyen, mindegyik bölcs fajta.
Megkérdi a kis madarat, hogy mi a baja,
oly hangosan dalolt, hogy eltörpült az erdő nyüzsgő zaja.
A kicsi madár eldalolta neki búját, baját,
hogy milyen régóta keresi az ő egyetlen párját.
A bölcs bagoly elmeséli idefele mit látott,
az erdő szélén egy másik madár is a párjára vágyott.
Meg örült a kicsiny madár, repült is sebesen
hogy párjával hosszú idő után újra együtt lehessen.
Meg is látta szerelmét az erdő széléhez menet,
ő az aki fontos neki, ő az akit szeret.
Boldogok mindketten, látják már a szépet,
mert mindenki tudja, hogy párban szép az élet.

2014. 06. 18.