Egy kórházi látogatás alkalmából is sikerült egy jobb kedvű verset rittyenteni. :)

Laci a beteg

Budapesten messze, van egy kórház,
ott aztán igazán rövid a póráz.
A betegek sajnos itt igen gyengék,
László most ott sokáig vendég.
A doktor megmondta ágynyugalom legyen,
övé lett a 110-es kórterem.
Fájdalmak között fekszik az ágyon,
ezt bizony ő nem hordja ki lábon.
Sokadik infúzió csepeg neki éppen,
amikor rájöttek, baj van egyik éjen.
Nem infúzió ami most itt gyógyít,
tükrözésnél az orvos rendesen bódít.
Vérátömlesztést kap, már harmadik egység,
szeretné ha véget érnének ezek az esték.
Eljött a szerda, már több mint egy hete beteg,
a látogatás rövid, inkább telefonon cseveg.
Bent is inkább dolgozik, mert unatkozik,
még a folyosón is ritkán mutatkozik.
Hirtelen a kórterem ajtó nyílik,
meglepődése hatol a szívig.
Irénke áll ott még szeme is mosolyog,
Laci csak meglepődve somolyog.
Egy-két szót váltanak, mert az idő telik,
ilyen váratlan látogatás, néha azért megesik.

2014. 05. 09.