Pár nap Siófokon

Nincs mit hozzáfűznöm. Magával ragadott a táj. :)

Siófoki naplemente

Egyedül kint állok a szálloda erkélyén,
Balatonon töltött napom utolsó estélyén.
Nyár esti szellő közben simogatja vállam,
nagyon sokszor otthonról Siófokra vágytam.
Végignézek a tájon, páratlan és mesés,
a víz erejének hangja egyszerűen zenés.
Imitt-amott a vízen feltűnik egy vitorlás
a csendben visszahangzik róla a vigyorgás.
A hullámok lágyan, halkan csapkodnak,
part menti köveknél nagy habokat alkotnak.
A nap már lemenőben, vörös színben lángol,
visszatükröződik a vízen, szikrázóan táncol.
Ilyenkor pirosra festi maga körül az eget,
este itt mindig ilyen színben látni a teret.
Melegségét most is ontja mindenre magából,
halak bukkannak felszínre a Balaton tavából.
Hatalmas nagy vizéről harmónia árad,
narancssárga színben világítja meg a fákat.
Míg csak el nem tűnik, nézem a lemenő nap fényét,
soha nem éreztem szívemben ilyen csodálatos békét.