Csak szerettem volna valami szépet írni. :)

Párizs szívében

Párizs szívében, egy szép tavaszi napon,
sírdogál egy lányka, egy kicsike kis padon,
Hófehér ruhája már messziről ragyog,
körülötte vannak sokan, de mindenki gyalog.
Szerelme után sír, ki szakított vele,
bár a lány is tudta, ennek volt már előjele.
Hosszú szőke haja, az egész arcát befedi,
úgy érzi, ő még mindig szerelmét szereti.
Egyszer csak egy fiú ül le mellé csendben,
már nem egyedül ül, most már vannak ketten.
A fiú megkérdezi tőle, hogy miért sír ennyire,
mondja, neki hogy könnyet ejteni nem szabad senkire.
A leány lassan elmeséli neki röviden az esetet,
hogy párja talált magának egy másik szerelmet.
A fiú vigasztalja, lesz még ő majd boldog,
gyorsan elmennek feje fölül a gondok.
A lány már nem sír, szinte a szeme is nevet,
elhitte a fiúnak, hogy ő még boldog lehet.
Pár évvel később, egy szép tavaszi napon,
már hárman üldögélnek a kicsike kis padon,
A lány, a fiú, köztük egy szőke hajú apróság,
a kislány gyönyörű szép, mellettük vadrózsák.
Szeretik egymást, a csöppség hallgatja szülei szavát,
Párizs szívében ők már egy boldog kis család.

2014. 06. 19.