A "Mátra lábánál" élek, ezért szívemhez közeli ez a táj. :)

A Mátra pompája

Az én kicsiny falum a Mátra lábánál fekszik,
országunk legmagasabb hegysége, mindenkinek tetszik.
Sűrű nagy-nagy erdők, sok kanyargó utak,
vannak erre mindenfelé őzek, rókák, nyulak.
Mikor tavasz van virágzik minden,
szinte kedved sincs elmenni innen.
Észre sem veszed, már itt is a nyár,
a sűrű erdő árnyékával akkor is vár.
Nyár után az ősztől izzanak a fák és bokrok,
minden növény él, mindegyik így boldog.
Az egész erdő sárga színben aranylik,
várnak mindannyian a következő parancsig.
Hirtelen kopogtat a tél, mogorva és fagyos,
hideg, parancsával mindenkivel dacos.
Leveleiktől búcsúzniuk kell a fáknak,
a tél fehér színt ad az egész tájnak.
Fejüket mindenki álomba hajtja,
hogy helyét később a tavasznak újra átadja.

2014. 06. 24.

Ördögi kör ez... :D

Borongós Péntek

Borongós az idő, borongós a kedvem,
ma reggel is korán kellett kelnem.
Péntek van ma, ez az egy mi éltet,
a munka lassan pihenésre térhet.
Most már a megérdemelt hétvége jöhet,
amit ezek után újra hétfő követ.
Folyamatosan ismétlődik minden héten,
így telnek el a napok minden évben.

2014. 06. 20.

Rossz napom volt. Van ilyen is.

Egy jobb világ

Rohanok, messzire míg csak lábam tud vinni,
nem tudok én már e világban senkinek sem hinni.
Mindenki csak gonoszkodik, rosszat akar másnak,
az emberek egymással nagyon rosszul bánnak.

Egyszer elszaladok majd minden gond elől,
jobb világ vár rám, kétségem sincs e felől.
Olyan világ, ahol mindenki boldog,
higgyétek el nekem, igazat mondok.

Azon a helyen majd senkit nem ér bánat,
ott tényleg mindenkiből szeretet árad.
Eme élet után oda siet mindenki,
mert itt a földön sokáig nem maradhat senki.

2014. 06. 19.

Csak szerettem volna valami szépet írni. :)

Párizs szívében

Párizs szívében, egy szép tavaszi napon,
sírdogál egy lányka, egy kicsike kis padon,
Hófehér ruhája már messziről ragyog,
körülötte vannak sokan, de mindenki gyalog.
Szerelme után sír, ki szakított vele,
bár a lány is tudta, ennek volt már előjele.
Hosszú szőke haja, az egész arcát befedi,
úgy érzi, ő még mindig szerelmét szereti.
Egyszer csak egy fiú ül le mellé csendben,
már nem egyedül ül, most már vannak ketten.
A fiú megkérdezi tőle, hogy miért sír ennyire,
mondja, neki hogy könnyet ejteni nem szabad senkire.
A leány lassan elmeséli neki röviden az esetet,
hogy párja talált magának egy másik szerelmet.
A fiú vigasztalja, lesz még ő majd boldog,
gyorsan elmennek feje fölül a gondok.
A lány már nem sír, szinte a szeme is nevet,
elhitte a fiúnak, hogy ő még boldog lehet.
Pár évvel később, egy szép tavaszi napon,
már hárman üldögélnek a kicsike kis padon,
A lány, a fiú, köztük egy szőke hajú apróság,
a kislány gyönyörű szép, mellettük vadrózsák.
Szeretik egymást, a csöppség hallgatja szülei szavát,
Párizs szívében ők már egy boldog kis család.

2014. 06. 19.

Egy kicsit elkalandoztam... :)

Párban szép az élet

Erdő mélyén, zöld tisztáson, kicsi kunyhó álldogál,
kunyhó felett, dalolgatva, kicsiny madár szálldogál.
A nyári napsugár melege simogatja szárnyát,
azért köröz a kunyhó felett, mert elvesztette párját.
Szomorú énekét hallgatják a magas fák, és bokrok,
párja nélkül egyedül, ő nem igazán boldog.
Tisztás mellett nem messze folyik egy kis patak,
még a patakban is párosával úszkálnak a halak.
Ezüst pikkelyükön a fények csillogva játszanak,
a vízben pajkosan ugrálva boldognak látsszanak.
Csak a kismadár, szomorú, egyedül érzi magát,
még hangosabban hallatja az erdővel a dalát.
Egy fülesbagoly repült a patakhoz, éppen inni készül,
kis madarunk a bagolytól egy kicsit meg is rémül.
Öreg, tudálékos, de értelmes látni ezt nagyon rajta,
de minden bagoly ilyen, mindegyik bölcs fajta.
Megkérdi a kis madarat, hogy mi a baja,
oly hangosan dalolt, hogy eltörpült az erdő nyüzsgő zaja.
A kicsi madár eldalolta neki búját, baját,
hogy milyen régóta keresi az ő egyetlen párját.
A bölcs bagoly elmeséli idefele mit látott,
az erdő szélén egy másik madár is a párjára vágyott.
Meg örült a kicsiny madár, repült is sebesen
hogy párjával hosszú idő után újra együtt lehessen.
Meg is látta szerelmét az erdő széléhez menet,
ő az aki fontos neki, ő az akit szeret.
Boldogok mindketten, látják már a szépet,
mert mindenki tudja, hogy párban szép az élet.

2014. 06. 18.

Nincs mit hozzáfűznöm. Magával ragadott a táj. :)

Siófoki naplemente

Egyedül kint állok a szálloda erkélyén,
Balatonon töltött napom utolsó estélyén.
Nyár esti szellő közben simogatja vállam,
nagyon sokszor otthonról Siófokra vágytam.
Végignézek a tájon, páratlan és mesés,
a víz erejének hangja egyszerűen zenés.
Imitt-amott a vízen feltűnik egy vitorlás
a csendben visszahangzik róla a vigyorgás.
A hullámok lágyan, halkan csapkodnak,
part menti köveknél nagy habokat alkotnak.
A nap már lemenőben, vörös színben lángol,
visszatükröződik a vízen, szikrázóan táncol.
Ilyenkor pirosra festi maga körül az eget,
este itt mindig ilyen színben látni a teret.
Melegségét most is ontja mindenre magából,
halak bukkannak felszínre a Balaton tavából.
Hatalmas nagy vizéről harmónia árad,
narancssárga színben világítja meg a fákat.
Míg csak el nem tűnik, nézem a lemenő nap fényét,
soha nem éreztem szívemben ilyen csodálatos békét.

2014. 05. 21.

Saját kép :)

Nagymamám kórházba került, gondoltam írok neki is egy verset, hátha hamarabb összeszedi magát. :)

Drága Nagymama

Jaj egyetlen nagymamám, hol is kezdjem versem,
túl sok minden jut eszembe ebben a percben.
Néha engedetlen vagy, nem fogadsz szót nekünk,
pedig mi mikor csak tehetjük, hozzád megyünk.
Ha úgy érzed, hogy bántunk, mert néha veszekszünk,
gondold végig mi az, amiért mi sokszor így cselekszünk.
Minden nap elmondjuk, hogy folyadékot inni fontos,
lehet az ásványvíz is, nem baj ha nem rostos.
Azt is mondjuk mindig, hogy enni is kéne,
anélkül az erősödés nem nagyon meg végbe.
A bal kezedre sem figyelsz, sokszor felemelve hagyod,
azt gondolod, ettől már nem lesz semmi bajod.
Drága nagymamám, mi lesz így a sütés-főzéssel?
Erősödéssel teljen napod ezek után, nehogy bőgéssel.
A továbbiakban mamikám, egyél, igyál rendesen,
mikor kérdőre vonlak majd, én sem leszek szemtelen.
Ha evésre kerül a sor, figyelj oda minden falatnál,
szépen egyél, a szálkákra vigyázz a halaknál.
Ezek után, nincs olyan sok dolgod neked,
az evést, ivást, tornát, most már komolyan vegyed!
Jaj mamikám, itt van még egy fontos dolog!
Egyedül el ne indulj sehova, ne légy konok!
Múltkor is emlékszel ebből volt a baleset,
ami otthon, egyik éjjel veled megesett.
A kezedre most már nagyon-nagyon ügyelj,
ha tornáztatni kell, akkor ne csak fülelj.
Mozgasd át a kezed ujjakról-ujjakra haladva,
ezzel így magadnak is folyamatos sikert aratva.
A jövőben most már foglalkozz csak magaddal,
a kezeddel is akarj, ne csak szavakkal.
Ha hazamegyünk, újra süteményt fogsz készíteni,
a zserbó tetejét egyedül fogod szépíteni!
Fánk, hókifli, kókuszkocka, mind, ami rád vár,
mi segítünk, hogy mikor, az már csak rajtad áll.
Na drága nagymamám, a lecke fel van adva,
szavaim legyenek a szemed előtt tartva.
Mindenki szeretné, ha már otthon lennél,
hogyha minden reggel, papával kelnél.
Mindannyiunknak fontos vagy ezt te is tudod,
mi csak jót akarunk, még akkor is ha te néha unod.
Szedd össze magad, gyógyulj meg gyorsan,
hogy mindent meg tudj csinálni szépen sorban.

2014. 05. 12.

 Egy kórházi látogatás alkalmából is sikerült egy jobb kedvű verset rittyenteni. :)

Laci a beteg

Budapesten messze, van egy kórház,
ott aztán igazán rövid a póráz.
A betegek sajnos itt igen gyengék,
László most ott sokáig vendég.
A doktor megmondta ágynyugalom legyen,
övé lett a 110-es kórterem.
Fájdalmak között fekszik az ágyon,
ezt bizony ő nem hordja ki lábon.
Sokadik infúzió csepeg neki éppen,
amikor rájöttek, baj van egyik éjen.
Nem infúzió ami most itt gyógyít,
tükrözésnél az orvos rendesen bódít.
Vérátömlesztést kap, már harmadik egység,
szeretné ha véget érnének ezek az esték.
Eljött a szerda, már több mint egy hete beteg,
a látogatás rövid, inkább telefonon cseveg.
Bent is inkább dolgozik, mert unatkozik,
még a folyosón is ritkán mutatkozik.
Hirtelen a kórterem ajtó nyílik,
meglepődése hatol a szívig.
Irénke áll ott még szeme is mosolyog,
Laci csak meglepődve somolyog.
Egy-két szót váltanak, mert az idő telik,
ilyen váratlan látogatás, néha azért megesik.

2014. 05. 09.

Testvéremtől is kértem öt szót. Mit ne mondjak, nem volt valami pozitív, de valamit ebből is sikerült összehozni.

Megadott szavak:

szenvedés
könnyek
bánat
fájdalom
magány

Minden egyes nap

Minden egyes nap szenvedés az élet,
valamiért mindig cseszegetnek téged.
Esténként szemeid könnyben úsznak,
bánatosan a napok nagyon lassan múlnak.
A fájdalom amely belül éget,
azt gondolod, soha nem érhet véget.
A magány lett hű társad, s barátod,
Ez ami a tiéd, ez csak a sajátod.

2014. 05. 09.

Párom rendőr, és mondta, hogy írjak egy verset a rendőrökről. Természetesen ezzel feladta a leckét, de íme a végeredmény:

A barátod

Egyenruha, bilincs, gumibot,
előttük az alkoholt nem iszod.
Kék a színük, autójuk villog,
a szirénájuk hangosan vinnyog.
Ha a szabályokat megszeged,
egyből adják a csekkeket.
Védik a hazát, s nemzetet,
jaj ha a törvényt megveted.
Védenek téged is mindig,
aki rossz, elkísérik a sittig.
Ha baj van, mindenki rájuk számít,
mellőled ő akkor sem tágít.
Hívhatod őket télen-nyáron,
tudják hol a tettes lábnyom.
Minden ügyet mindig megoldanak,
a bűnösöket szabadságuktól megfosztanak.
Életét kockáztatja érted,
mellette neked nem kell félned.
Ő a rendőr ki barátod,
hogy biztonságban legyen családod.

2014. 05. 09.